Egy átlagos lány, átlagon felüli élete (9. fejezet)

Másnap Alíz elég jó kedvel ébredt,
-Kira! Nincs kedved segíteni lemenni? -Kiáltott le az emeletről Alíz, ekkor Kira felment az emeletre és lesegítette Alízt, majd beültette a tolószékbe.
Amikor Alíz befejezte a reggelit, kigörgött az ebédlőből felvette a táskáját, és már indult is az iskolába.
Éppen kigurult az ajtón, amikor nagy meglepetés érte,
Rori és Noel ott álltak az utcán, Noel egy doboz bonbont, Rori pedig egy csokor rózsát tartott a kezében.

-Szia Alíz! -Köszöntek a fiúk kórusban.

-Sziasztok, ti már nem tudtok jobban meglepni, na ha már itt vagytok át vennétek Rebekáékat? -Kérdezte Alíz, és átvette az ajándékokat, utána oda adta az állatokat a fiúknak.
Alíz már egész ügyesen tudta használni a keres székét,
Mikor bementek az osztály terembe mindenki meglepődve nézett Alízra.
Rori segített átülni Alíznak a székre a padja mögé.

-Gyerekek, amint látjátok Alíznak eltört a lába, szóval arra kérlek titeket legyetek figyelmesek vele! -Mondta Mrs.Vattacukor -Na jólvan, nyissátok ki a történelem könyvet a 87. oldalon! -fejezte be a mondtatot Mrs.Vattacukor.
Mikor a napnak vége lett, Noel hazakísérte Alízt,
Alíz felment átöltözött majd Kira segítségével lement, és Noellel elmentek vacsorázni.

-Na mire gondoltál, hova megyünk? -Kérdezte Alíz.

-Hát, nem is tudom, a sarkon nyílt egy étterem, beugorhatnánk. -Válaszolt Noel.

Mikor bementek, kértek egy helyet és el is foglalták a helyüket.

-Uram atyám, ez az étterem drágább mint Professzor heti kajája. -Mondta Alíz.

-Talán egy halat kérek -Mondta Alíz.

Miután megvacsoráztak, Noel hazakísérte Alízt.

-Köszönöm a vacsorát. -Mondta Alíz mikor Noellel elbúcsúztak és felment az alsó szinten található liftel.