Egy átlagos lány, átlagon felüli élete (4. fejezet)

Alíz amint hazaért, felhívta Rorit.

-Ki vagy? -Szólt bele Rori a kagylóba.

-Szia Rori, Alíz vagyok.

-Szia Alíz, cosak arra gondoltam lenne e kedved, össze futni valahol?

-Persze hol?

-Mondjuk, a Veronika Kávézóban?

-Ok, de mikor?

-Holnap 16:00 jó?

-Igen

-Akkor szia, holnap talizunk!

-Szia!

-Alíííííz! Gyere vacsizni, mindjárt 21:00!

-Je suis bon Kira!

Alíz le plattyogott a lépcsőn,
-Kira elmehet holnap Rorival talizni a Veronika Kávézónál?

-Persze, delegalább 18:00-ra gyere haza, van egy nagy meglepetésem neked.

Alíz megölelte kirát, és gyorsan bekebelezte az előtte pihenő rántottát.

Másnap délután Alíz elment A veronika kávézóba, utált késni, így hát 5-perc el előbb ott volt, Rori 10 percet késve, de megérkezett.

Rori fekete halálfejes gördeszkáján, szokásos szürke pulcsijában, és fekete sapkájában érkezett.

-Szia Rori! -Köszönt Alíz.

-hali! -Köszönt vissza Rori.

Ekkor bementek a kávézóba, hogy megigyanak valamit.

-Jó reggelt Alíz, ó, szia Rori.....

-Jó reggelt Veronika! Egy duplahabos szivárvány kávét kérek.

-Már készítem is.

Nemsokára a kávé el is készült amint Alíz elfogyasztotta a fagylaltját, elhagyták a kávézót, és mentek haza fele.

-Elkísérhetlek? -Kérdezte Rori Alíztól.

-Persze.

Rori fekete deszkáján gurult.

-Kipróbálod? -kérdezte Rori Alíztól, és felsegítette a deszkára, ekkor Rori elkezte húzni Alízt a deszkával eggyütt, mikor oda értek Alízék házához, elbúcsúsztak, és Alíz felment a lakásukba.