Egy átlagos lány, átlagon felüli élete (2. fejezet)

Alíz amint hazaért felcaplatott a lépcsőn, elsuhant Kira mellet, lecsapta táskáját az ágy mellé és azonnal felhívta Noellt.
Nem, nem nem nem lehet igaz, nem veszi fel!!!!
Alíz eldobta a telefonját és szétterült az ágyon.
Alíz reggel a telefon csörgésére kelt fel, azonnal felpattant és felvette a telefont.
-haló? -Szólt bele a kagylóba Alíz.
-Szia Alíz, Noel vagyok, tegnap nem tudtam felvenni, csak annyit akartam mondani hogy bocs, majd a suliban találkozunk, Szia!

Azzal Noel letette a kagylót. Alíz már pakolt is és indult az iskolába.
-Au revoir Kira, je suis allé à l'école! (Szia kira, iskolába mentem franciául)

-Jó de ne felejts el hazajönni! (Kira mindig ezzel búcsúzott)

Azzal Alíz elindult iskolába, az iskola kapujában ott ált Noel.

-Szia Noel! -Köszönt rá Alíz.
-Szia Alíz! -Köszönt vissza Noel.
ekkor együtt mentek be az iskolába, és nem kérdés hogy végig beszélgették az egész időt.
Mikor a szekrényekhez értek Noel egy papírt adott oda Alíznak, a papíron ez állt:
Legjobb barátok örökké?

Alíz egy másik papírt adott át Noelnek:
Örökké!

Ezután bementek a terembe és helyet foglaltak.
Ezután belépett Mrs.Maëlys a Francia tanár,

-Bonne matinée Mme Mâëlys -Köszönt Alíz, a többiek meg csak pislogtak.

Amikor vége lett a napnak Alíz hazaballagott Noel kíséretében.